Morcosok Klubja

Avagy meddig lehet egy rosszkedvű társadalomból politikai előnyöket kovácsolni

A Telex írt róla, hogy a számok alapján egyelőre nem nagyon jött be a digitális hadsereg mozgósítási terve. Megnézték ugyanis a Harcosok Klubja rendezvényt megelőző és az azt követő facebook statisztikákat (kormánypárti oldalak és az eseményhez kapcsolódó online tartalmak elérései, megosztások, kapcsolódó interakciók és a népszerűbb kormánykritikus platformokra betörő trollok aktivitása).

Mi lehet az oka a sikertelenségnek?

Tippjeim:

1. Generációs okok:

A Fidesz bázisát jelentős arányban adja az idősebb generáció. Ők, bár egy részük fent van a facebookon (és többnyire csak ott), legtöbbször csak olyan mértékig expert felhasználói a platformnak, ami bejegyzések megosztásához, lájkokhoz, kommenteléshez, ismerősök bejelöléséhez-visszaigazolásához szükséges. Ezek az ismeretek elegendőek lehetnek az elvárt agresszív kommenteléshez (aka harchoz), ám nem biztos, hogy elégségesek ahhoz, hogy például megfelelően tudjanak keresni és célozni a hírfolyam tartalmak között. Vagy ahhoz, hogy technikailag felvértezettek legyenek azokra az esetekre, ha a tevékenységük nyomán kiváltott szintén agresszív válaszreakciók ellen valamilyen formában védekezni szeretnének (tiltás, jelentés, távolságtartás, esetleg elgépelés esetén a saját kommentem módosítása, törlése). Előfordulhat, hogy mindez összességében egy idősebb ember számára ismeretlen és nehezen kezelhető terepet jelent, továbbá könnyen egy idegenekkel teli ellenséges környezetben találják magukat. Bár az agresszív viselkedésre való hajlam nem korfüggő, de az ehhez mozgósítható energia már sokkal inkább. Így az is elképzelhető, hogy hamarabb elfáradnak az ilyen típusú magatartásban, még így is, hogy mindez nem a fizikai, hanem az online térben történik.

2. Alkati okok és eddigi online szokások:

Az online térben töltött időnket és felhasználói szokásainkat sok egyéb más szokásunk és a temperamentumunk is determinálja. Aki eddig a véleményét nem akarta ebben a térben kifejezni vagy nem találta a módját a social media speciális környezete miatt, az most egy ilyen egyszeri felhívásra nem biztos, hogy ezen akar vagy tud változtatni. Aki elkötelezett, és eddig is aktív online tevékenységet mutatott, az talán egy időre még aktívabb lesz, de ez egy már eddig is meglévő szokás felerősítése (az is kérdés, hogy az intenzitás növelés meddig tartható fent). Egy teljesen új, eddig idegen viselkedési mintát kialakítani viszont ennél még sokkal nehezebb. Főleg ha valaki tart az internetes agressziótól, nevetségessé válástól vagy egyáltalán: nem akarja magára irányítani a figyelmet.

A legtöbb embernek az online térben eltöltött ideje is többnyire egy már kialakult szokás és függőségi szint, továbbá az online téren kívüli időbeosztásának eredménye. Kérdés, hogy adott-e a HK rendezvény olyan muníciót a potenciális harcosoknak, hogy az tartós dopaminszint emelkedést hozzon, ezzel jobban odakötve a monitor elé- más tevékenységek rovására. Talán ennek megoldásaként lesz folytatása a rendezvények (az „A kezdet” cím ezt sejtetné), de még ha lesz is, képes lesz-e überelni a véges adófizetői pénzeken felpimpelt előző eseményt, hogy fenntartsa az érdeklődést.

3. Buborék ok:

A Fidesz sikerének egyik fő eleme a kommunikációs csatornák erőszakos szűkítése, ezzel megóvva a választóikat a valóság más narratíváitól. Sokan talán eddig csak hallomásból vagy a kormányinfón feltett idegesítő kérdésekből ismerték a kormánykritikus sajtó egy szeletét, és így sem valószínű, hogy nagy átlagban kettő-háromnál többet meg tudnának nevezni. Az influenszerekről nem is beszélve. Az, hogy például a Jólvanezígy arcait egy villanásra kivetítették, az a fideszes buborékban csak azoknak mond valamit, akik eddig is ismerték, a többieknek meg el kell magyarázni.

Ahhoz, hogy eljussanak a kijelölt csatamezőkre, meg kell keresni őket, ahhoz viszont ki kell deríteni, hogy kik ők és pontosan melyik platformjuk alatt is kell/érdemes harcolniuk, hiszen egy adott orgánumhoz is általában több csatorna tartozik (weboldal, facebook, youtube, tik-tok, insta, spotify, discord, stb.) Így ez akár még kontraproduktív is lehet, hiszen a harcosok egy része így felfedezi magának azokat a csatornákat, ahonnan eddig elzárták őket. Másrészt a számos platform szétszórja az erőket.

A következő ponton beállhat a bőség zavara is, amikor döntést kell hozni, hogy végül hova fektessenek időt és energiát: Akit legjobban utálok? Akinek értem a posztjait? Akinek a tartalmai nem vesznek el sok időt (például végignézni egy 5 percnél hosszabb videót)? Ahova az ismerőseim kommentelnek? Akit a legtöbben követnek?

Előfordulhat, hogy még az elkötelezett hívektől is mindez túl sok időt és energiát követel ahhoz képest, amit azonnali nyereségként ebből elkönyvelhetnek. A késleltetett kielégülés pedig: nem a social media terepe.

4. Nem volt ez mégse kitalálva:

Ahogyan a kormány elmúlt egy évét a kapkodás, tűzoltás, gyors és agresszív, ám nem teljesen átgondolt vagy kidolgozott megoldások jellemezték, talán ez a rendezvény is ebbe a sorba illeszkedik. Talán fel sem mérték rendesen, hogy az online térben, a saját célközönségükben ezzel az eszközzel milyen eredményesség várható a mozgósítás terén. Vagy felmérték, de rosszul, helytelen előfeltételezésekkel. Talán nem számoltak az egyéb tényezőkkel sem (például az internet népének reakciójára: az eredeti tartalmak helyett mémáradat vagy a párhuzamosan több Harcosok Klubja névvel ellátott fb csoportok megjelenése).

Talán nem is volt több szándék emögött, mint egy instant és nagyszabású showműsor, cirkuszi látványosság, ami alkalmas átmeneti figyelemelterelésre, időnyerésre, a tematizálási versenyben helyezkedésre és minden egyéb pozitív hozadéknak meg csak… örülnek.

5. A rosszkedvűségbe is bele lehet unni

Az orbáni rendszer kommunikációja az elmúlt egy évben hangulatilag végletesen beszűkült. A pozitív üzenetek is csak valami potenciálisan ott leselkedő negatívhoz képest pozitívak. Nem járulnak hozzá semmiféle társadalmi emelkedéshez, sem mentálisan, sem anyagilag. Helyette megpróbálják relativizálni a napi egyéni egzisztenciális problémákat (de legalább itt még nekünk köszönhetően nincs háború, ukrán maffia és szakállas nők stb.). Az elveszthető szavazatok felé dobnak véges számú és valahonnan máshonnan hiányzó mentőövet (lsd. anyák adómentessége, árrésstopok, egyszeri élelmiszer támogatássá szelídült áfavisszatérítés), de nem nyújtanak mellé valódi, hosszútávú perspektívát. Az átláthatósági törvény vagy a szuverenitásvédelmi hivatal megalkotása sem azt eredményezi, hogy egyes társadalmi csoportoknak ettől jobb lesz, hanem egyszerűen csak másvalakiknek rosszabb. (A káröröm sosem tartós.)

Az amúgy is kritikus gazdasági helyzet mellett ez mind folyamatosan a fenyegetettség hangulatát teremti meg, a „valahogy éljük túl” alapállapotát. Tehát tulajdonképpen szavazótábornak sem nyújtanak semmiféle pozitív jövőképet (vagy legalább annak az illúzióját), mindössze a „velünk legalább rosszabb nem lesz” meg a “harcolni kell” nehezen megfogható üzenetét. És ezen belül is kérdéses, hogy például Ukrajna uniós csatlakozásának kreált problémaköre átérződik-e összefüggésként az átlag szavazóban, amikor a hétvégi nagybevásárláskor odaér a kasszához. És talán eljön (eljött) az a pont, amikor ez kevéssé válik, és az évek alatt ebbe belefásulnak azok is, akik egyébként elkötelezettek, és akiktől most valami harcias kiállást várnak. Ettől még nem szavaznak át, csak talán valahol mélyen azt érzik: megvan a magam baja, de adjatok már nekem plusz házifeladatot, ingyenmunkát, ha még jókedvem sem lesz tőle!

A Harcosok Klubja színpadi show nem hozott semmi új fuvallatot, csak a régi nótát hangosította fel, tett rá effekteket, hozott hozzá vokalistákat meg fénytechnikát és ledfalat. A Fidesz szavazóinak valószínűleg ez így is egy élmény volt, kissé azért megmozgatta a social médiát, csak nem biztos, hogy akkora volt ez az élmény, hogy ebből temérdek plusz energiához jussanak és hatására magas szintű és tartós lelkesedéssel elvégezzék a tőlük várt feladatot.

Hogy a Fidesz mennyire érzi manapság a saját szavazóbázisának lelkületét és napi problémáit, azt a legjobban Gyopáros Alpár a vidékhez intézett, a vidéki létről szóló romantikus prekoncepciós szózata mutatja. Idelinkelem azt a Trópusi vihar című filmből vett jelenetet, ami összefoglalja, mire is gondolok: